Bár úgy tűnhet, hogy az apás szülés népszerűsége azóta ível felfelé, amióta a modern pszichológia megalkotta a korai kötődés elméleteit (Bowlby, 1982) és a kolumbiai neonatológus-kutató, Dr. Edgar Rey Sanabria egy fontos tanulmányban bemutatta a bőr-bőr kontakt előnyeit (1979), az apák jelenléte vajúdás-szülés alatt és a férfiak kíváncsisága a szülés misztériuma iránt egyáltalán nem újkeletű dolog.
Ha kitekintünk kicsit a nagyvilágba, azt látjuk, hogy a természeti népektől sosem volt idegen a férfi jelenléte a vajúdó asszonya mellett. A férfiak feladata a legtöbb kultúrában leginkább a biztonságos helyszín megépítése, kialakítása, de nem mindenhol korlátozódott ennyire a szerepük. Egyes indián törzseknél egyenesen az apa szolgált ellentarásként, hogy vajúdó felesége belekapaszkodhasson, de a Huichol törzs férfi tagjai nemcsak, hogy jelen vannak vajúdó asszonyuk mellett, de egy heréjükre kötött kötélen keresztül osztoznak a szülési fájdalmakban, a nő ugyanis abba kapaszkodik. A Brazília és Venezuela területein élő Yanomami törzsnél a szülés egyenesen közösségi esemény, az apák aktív segítőként vannak jelen.
Hazai viszonylatokra kanyarodva 17. századi magyarországi főúri források szerint egyáltalán nem számított furcsának, ha egy nemesúr ott van gyermeke születésénél. Csáky László például azért nem volt jelen az 1649. évi országgyűlés megnyitása idején, mert az asszony mellett várta felesége „lebetegedését”. Az apák erőteljes bevonódása rajzolódik ki azokból a korabeli forrásokból is, amik beszámolnak az „apai szülőszékről”, vagyis a nők férjük ölében ülve szülték meg a gyermeküket egészen a 19. századig. A 18-19. század leginkább a bábák korszaka volt, a vidéki Magyarország asszonyai otthon szültek, bábai segítséggel. A vidékről városba költözés és a szülés medikalizációja aztán 20. század elején azt eredményezte, hogy a szülések helyszíne egyre inkább a kórház lett, ahol az apáknak már nem volt helye.
Noha az apás szülés csak az elmúlt 10-15 évben vált elterjedtté, de ez nem azt jelenti, hogy 2010 előtt példátlan volt, ha egy apa a vajúdó felesége mellett van. Geréb Ágnes nevét leggyakrabban az otthonszülések kapcsán emlegetik, de kevesen tudják, hogy tulajdonképpen ő „vitte be” az apákat a szülőszobára: 1977-ben apákat csempészett be engedély nélkül vajúdó feleségeik mellé, amiért fél évre eltiltották a szülőszobától. A 80-as években már szórványosan, de előfordult, hogy egy férfi jelen volt gyermeke születésénél, de ekkoriban a kórházakban még egyáltalán nem volt gyakori az apai jelenlét. Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről viszont már a következőket mondta ki: „A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés folyamata alatt vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy az újszülöttel egy helyiségben tartózkodjon.”
2010-ben 30-35% volt az apás szülések aránya, ez a szám 2015-re 50-55%-ra, 2019-re pedig 56,7%-ra emelkedett. Frissebb hivatalos statisztika nincsen, de vélhetően ma is nagyjából minden második nő mellett ott van a párja a vajúdás és a szülés alatt.
Leggyakoribb félelmek, ellenérvek az apás szüléssel kapcsolatban:
1. A szülés negatív hatással lesz a párkapcsolatra és a szexualitásra.
2. Az apa rosszul lesz a látványtól, a vértől.
3. Az apa tehetetlenséget fog érezni, ahogy látja párja fájdalmait.
4. Az apa úgysem tud érdemben segíteni, az az orvos/szülésznő/dúla feladata.
5. Az apa nem képes bevonódni a folyamatba, hiszen férfitestből van tapasztalata.
Érvek az apás szülés mellett:
1. Elmélyíti a párkapcsolatot, a közös élmény egy egészen új dimenziót nyit meg a párnak.
2. Az anya nagyobb biztonságban érzi magát, ez a biztonságérzet pedig segíti, esetenként le is rövidíti a vajúdást és a szülést. Kisebb a császármetszés aránya, ha az apa előzőleg jelen volt vajúdás alatt.
3. Az apa a legjobb lelki támasz, hiszen ő ismeri legjobban a feleségét minden jelenlévő közül.
4. Az apa gyakorlati segítséget is adhat: masszírozhatja felesége derekát, hátát, bizonyos vajúdó pozíciókban igény szerint megtámaszthatja a nőt, aki meg is kapaszkodhat benne. Császármetszésnél az apa ugyan nem léphet a műtőbe, de kiemelés után ő kapja meg először az úgynevezett szőrkontaktra a babát.
5. Az apa átélheti az anya és a baba összekapcsolódásának pillanatait, ami életre szóló élményt jelenthet.
6. Az apa is részesülhet a korai kötődés élményében: elvághatja a köldökzsinórt, rögtön születés után kezébe veheti a gyermekét.
Akkor most bemenjen-e az apa vagy sem?
Noha az apás szülésnek számtalan előnye van, úgy gondolom, mégsem való minden férfinak. Az az apa, aki stresszhelyzetben ijedten reagál, túlzottan szorong, pánikol, elképzelhető, hogy nem tud olyan érzelmi támogatást adni a párjának, amire szükség lenne. Az apa túlzott aggodalma egyenesen hátráltathatja is folyamatot és szakmai szempontból sem mindig előnyös, ha esetleg nem hajlandó elfogadni az orvosok instrukcióit.
A szülőknek együtt kellene dönteniük arról, hogy az apa jelen legyen-e a szülésnél. Amennyiben nem sikerül konszenzusra jutni és az apa vonakodik vagy csak bűntudatból, esetleg az anya nyomására menne be, jobb, ha inkább nemet mond. A nőnek olykor saját vágyait is félretéve kell mérlegelnie, hogy a párja megfelelő támasza tud-e lenni szülés közben.
Egy fontos dolgot érdemes szem előtt tartani: akár bent van az apa, akár nincs, a baba megszületésével család születik meg.
